Sofoblog

Egy ideje eszem magam azon, hogy merre tarthat a reklámszakma. Sokan sokféleképpen körbejárták már a témát, de egyértelmű válasz a mai napig nem született, valószínűleg nem is fog. Mindenesetre megfigyelhető trend, hogy egyrészt lassan mindenki foglalkozik mindennel, azaz médiaügynökségek kreatív feladatokat is kezdenek ellátni, kreatív ügynökségek meg médiát tervezni, azon túl persze, hogy egymás után hozzák létre a digitális divízióikat. Trendi lett digitális divíziót működtetni, minden magára valamit is adó full-service ügynökség meg is teszi. Tegyük hozzá, hogy nem véletlenül, nagyon is szükséges lépése ez az átalakulásoknak. A bökkenő ott van, hogy a digitális divízió bannert gyárt, meg maximum microsite-ot. 2008-ban. Mert tök jó, hogy mi vagyunk a digitális részleg, és tudjuk, hogy létezik keresőmarketing, meg interaktivitás és fogyasztói bevonódás, meg közösségi funkciók és blogolás, RSS, podcast meg a többi, csak ezeket nem használjuk. Persze tudom, hogy nehéz az ügyfél fejébe beleverni, hogy nem csak banner létezik az interneten, hanem millió más módszer. Csak már látnám az eredményét.

Ott van elcseszve ez az egész, hogy még mindig mindenki tömegkommunikációs modellben gondolkodik, meg kampányokban. Egy termék/szolgáltatás kommunikációja 2008-ban nem arról kéne hogy szóljon, hogy sok millióból csinálok színes-szagos reklámot, és megint sok millióból kihelyeztetem a tévébe, rádióba, az utcára meg az internetre (banner), és aztán elégedetten hátradőlök, mert elértem a fogyasztót. Kampány letudva, jöhet a következő. A fogyasztót viszont nem érdekli a kampány. A fogyasztó információt akar, kampányidőszakon kívül is. Releváns információt. Nem azt, amit én akarok elmondani magamról, hanem azt, ami őt érdekli, abban a pillanatban, arról a bizonyos termékről. Nekem, mint a termék gyártójának ezeket az igényeket kell kielégítenem, és pontosan ezeket lehetetlen megtenni tömegkommunikációval meg a kampányszerű 360 fokos kommunikációs letámadásokkal, amiket ma használnak. És most jönnek a közhelyek: építsünk közvetlen kapcsolatot a fogyasztóval, éljen az interakció, és a hasonlók, amiket mindenki fúj kívülről, mégsem teszi. Na ez a probléma. Sokkal kényelmesebb lövöldözni a kampányokat bele a vakvilágba, mint odamenni a fogyasztóid közé, vagy őket odaengedni hozzád, meghallgatni mire kíváncsiak, és válaszolni nekik. Nem csak egyszer, hanem folyamatosan. Nem felülről irányított üzenetekkel bombázni őket, hanem partnerként, emberi hangon beszélni velük. Akkor amikor ők akarják, nem akkor, amikor te akarod.

Na erre képtelen ma a vállalatok 90%-a, és egészen addig, amíg ez nem változik meg, addig a reklámszakma is olyan lesz, amilyen.