Ha már az előző posztban ilyen szépen eltemettem a klasszikus ügynökségi modellt és úgy nagyjából az egész ATL-jellegő kommunikációt, akkor illendő lenne felvázolni némi alternatív jövőképet, mert ugye vagdalkozni könnyű, de amíg nincs jobb modell, addig ez van. De folytassuk a sztorit a múltkori poszt végéről, hogy folyamatában lássátok a gondolataimat.

Szóval ugye még egy darabig bábozunk a mostani tömegkommunikációs reklámozási modell hullájával, de mi lesz akor, ha egy szép napon majd egy hirdető véletlen fölébred a Mátrixból, aztán elkezdi kihuzigálni a többieket is, mert rájött, hogy a fogyasztóit tényleg nem érdekli, hogy mit firkált ki az óriásplakátra, meg miről hablatyol a tévében. Szóval szeretne csinálni valami olyan kommunikációt, ami valóban hasznos, és találkozik a fogyasztók elvárásaival.

Mivel a különböző médiumokon való üzengetés nem megy, ezért a vállalatok kénytelenek lesznek bemerészkedni a fogyasztóik közé. Mert ugye nyilván vannak fogyasztóik, akik vásárolják a termékeiket, csak fogalmuk sincsen, hogy hol vannak ezek az emberek, mikor éppen nincsenek a boltban: élik az életüket. Beszélgetnek másokkal szemtől-szemben, telefonon, papír alapú vagy elektronikus levélben, internetes fórumokon, online közösségi oldalakon, rajongói klubokban, szórakozóhelyeken, iskolában, munkahelyen talán éppen olyan témákról, hogy vajon melyik autó megbízhatóbb, melyik pékség jobb, milyen futócipőt érdemes venni vagy hol vegyünk fel hitelt? Ezek az eszmecserék ugyan mind az online térben keletkeztek, de hiba volna azt gondolni, hogy csakis ott léteznek, hiszen mind az életből kiragadott triviális példák. Ezekben a specifikus téma köré csoportosuló közösségi kommunikációs terekben vannak a mi fogyasztóink, és egymástól kérdeznek, mivel a vállalat nem látja el őket megfelelő információval (plakátokon üzengetünk, ugyebár). Könnyű belátni, hogy a jó időben, jó helyen elhelyezett, közvetlen és releváns információ átadására semmi sem alkalmasabb jobban, mint ezek a már létező közösségi kommunikációs terek. Ha a gyártó beszáll ebbe a közösségbe és fölveszi a csoportnormákat, teljes jogú taggá válhat. És nem nehéz elképzelni, milyen hatalmas erő rejlik abban, ha a vállalat közvetlenül kommunikálhat a közönségével. Láthatja a problémáit, igényeit, választ adhat azokra, és akár a termékek és szolgáltatások fejlesztésében is hatalmas szerepet játszhat a fogyasztók közé merészkedés.

Ez a folyamat nem teljesen új, egyre sűrűbben hallani róla. Lehet nevezni a reklám pr-esedésének is, amennyiben a public relations fogalmán tényleg a közönségkapcsolatot értjük, és nem a sajtóküldemény küldözgetést és sajtótájékoztatók szervezését újságíróknak olyan témákról és olyan tartalommal, ami nemhogy az újságírót, de még a fogyasztót sem érdekli. A jövőben tehát sokkal nagyobb szerep jut a fogyasztó és a vállalat közötti közvetlen kapcsolattartásnak. És mit hoz ez magával? Olyan új kommunikációs ügynökségek létrejöttét, akik képesek ellátni ezeket az új típusú kommunikációs feladatokat. A következő posztban hamarosan kifejtem, hogy hogyan képzelem el ezt az új típusú kommunikációt. Stay tuned.