Nemrég rátaláltam egy remek Zeus Jones-féle prezentációra, ami kiválóan foglalja össze a régi és az új márkák közötti különbséget:

A prezi szerint a klasszikus márka nem más, mint a fogyasztó fejében létező gondolatok, attitűdök, érzések a márkával kapcsolatban. A klasszikus márka a klasszikus tömegkommunikáción keresztüli imázs közevtítéssel és építéssel alakul ki.

Ezzel szemben a modern márka a vállalat és a fogyasztók, valamint a fogyasztók egymás között létrejövő interakcióin és élményein keresztül definiálódik. A modern márka nem egy erőteljesen közvetített imázsból áll, hanem rengeteg szerteágazó ötlet építi föl, de minden ötlet felfűzhető a márka központi gondolatára, lényegére. A legjobban a Starbucks-molekula érzékelteti ezt a prezentáció 16. oldalán:

Az ábra közepén található maga a Starbucks, közvetlenül körülötte pedig a barista (nagyjából kávéfőző mester lehet magyarul) kultúra, a CSR, az Africa '05, Brand experience és a Better coffee mission karikái láthatók. És ezekből vezethetők le az olyan kézzelfogható élmények, cselekvések, kiadványok, amik a Starbucks esszenciáját adják, mint például a Fairtrade mozgalomban való aktív részvétel, a "My Sister" könyv, ami a Starbucks sztoriját meséli el, az Africa '05 program részeként élő fellépések a kávézókban, saját zenei cd összeállításának lehetősége, speciális Starbucks csemegék reklámozása, mint például a Frappuccino. Ez a sok-sok, kézzelfogható, tapasztalható, és látszólag különböző elem mind-mind egyetlen céghez, a Sturbuckshoz köthető. És ezek együttesen alakítják ki a brandet.

A modern márka cselekvések és interakciók által a piacon születik, nem pedig felülről kommunikált üzenetek segítségével.

Legvégül pedig álljon itt az utolsó dia egy remek összegzésként: