Mára a hazai szakmában is szépen elfogadottá vált, hogy a közösségi média integráns részét kell hogy képezze egy adott cég marketingkommunikációs stratégiájának. Láthatjuk, hogy különböző cégek fejest ugrálnak a fogyasztók tengerébe, ki több, ki kevesebb sikerrel, ki csak egy kampány erejéig, ki hosszabb távon gondolkozva.

Az biztos, hogy van valami, megmozdult valami, de jelenleg az az érzésem, hogy a közösségi média kicsit mostohagyereknek számít a vállalatokon belül. Ahol már tisztában vannak vele, hogy kell, ott sem igazán találják meg a helyét, hogy ki is foglalkozzon vele. Igazából sok esetben senki sem érzi teljesen magáénak, de ugyanakkor mindenki szeret kicsit beleszólni.

Ez a furcsa helyzet köszönhető annak, hogy a közösségi média egy eléggé összetett terület. Nyilvánvalóan szemléletében, működésében leginkább a PR-hez áll közel, de mivel online alapokon nyugszik, ezért a technikai hozzáértés az online részlegen van meg. A marketing és/vagy marketingkommunikációs részleg szintén érintett, mivel az aktuálisan futó ATL/BTL/egyéb kampányoknak szintén kell hogy legyen és van is kifutása a közösségi média térbe. Aztán ott a kérdés, hogy házon belül, vagy házon kívül érdemes működtetni a közösségi média tevékenységünket?

A kiszervezés mellett az szól, hogy egyszerűen rá lehet tolni a munkát a meglévő online vagy PR-ügynökségeink valamelyikére. A hátránya ennek az, hogy a közösségi média egy gyorsan mozgó valami, ahol villámgyorsan kell reagálni bizonyos esetekben. Az ügynökségek felé egyrészt nincs meg a kellő gyorsaságú és mennyiségű információáramlás, valamint egyszerűen döntési hatáskörük sincsen, és nem is lehet bizonyos kérdésekben.

Pontosan emiatt, szerintem a közösségi médiának házon belül van a helye. Hogy hol? Oda lehet adni a PR-nek, merthogy alapvetően mégiscsak ez a terület áll a legközelebb hozzá, viszont gyakran a PR-részleg sajtófigyelésen, konferenciaszervezésen és sajtóközlemények írásán nevelkedett munkatársai egyáltalán nincsenek képben a közösségi médiával kapcsolatban. Nem ismerik az eszközeit, nem értik a működését. Innentől kezdve többet árthatnak, mintha nem csinálnának semmit.

Megkaphatja az online részleg, ahol talán közösségi médiából kicsit felkészültebb kollégák ülnek a székben, technikailag sokkal jobban képzettek, de itt pedig a marketingkommunikációs szemlélet hiánya lehet a szűk keresztmetszet.

A legjobb megoldás egy vagy néhány, közösségi médiára specializált személy felvétele, akik egyesítik magukban a jó PR-esek és a jó online-osok tudását, megvan a megfelelő döntési hatáskörük, és biztosítva van a gyors és kellő mennyiségű információáramlás köztük és a különböző részlegek és a vállalat kommunikációs ügynökségei között. Ez esetben biztosak lehetünk abban, hogy a közösségi média jelenlétünk valóban működőképes lesz.