Most megy a Made az MTV-n. Valami középiskolás amcsi kiscsajből csinálnak "jó nő"-t. Smink, ruha, tánc, ilyesmi, nem is ez a lényeg, hanem az a mondat, ami a műsorban hangzott el a leányzó szájából: "Izgulok, hogy tetszik-e a többieknek az _új énem_."

"Új én"... Mi az, hogy "új én"? Az én folyamatosan változik, és alakul, holnapra nem lesz "új énem". Az énemet én alakítom a saját impresszióim, és a környezetem által felém tükrözött kép ismeretében. Nem kapom.

De hát ugye ez a siker titka ma: legyél szép, szexi, okos, miegymás. Persze ezzel nem mondtam újat, mindenhonnan ez folyik, ugyebár. És itt jön a képbe a rengetegszer föltett kérdés, hogy ez a média által folyamatosan sulykolt ideál mennyire káros, vagy káros-e egyáltalán? Mert ugye lehet fröcsögni, hogy fogyasztói társadalom, erkölcsi romlás, önértékelési zavarok, színvonaltalan média, elbutult tömegek. De sajnos az sem megoldás, ha elefántcsonttoronyba vonulsz, és megveted ezt az egészet, ami körülötted folyik: lenézel mindenkit, aki elolvas egy Blikket, vagy megnéz egy Fókuszt, megveszi magának a Retro farmert, a legtrendibb Zara, Retro, Mango, Springfield vagy nemtom milyen cuccokat, mert az most mekkora kúl már. hiába mondod azt, hogy neked nem kell ez a fertő, ez az önkifejezés, amit úgy diktálnak beléd. Neked a belső fontos, meg a hagyományos értékek: a vallás, a család, a közösség; vagy az ideálok, mint romantikus férfi, törékeny nő, önkifejezés, hogy légy önmagad mindentől függetlenül.

Csak sajnos a világ közben körberöhög, és elhúz melletted. A fogyasztói társadalmat nem érdeklik a különcök, akik nem képesek beilleszkedni az új rendszerbe. Mert a világ a fogyasztói társadalomé.