A Budapest Bank a Laboratory Ideas-zal közösen mostanában nagyon nem tud magával mit kezdeni kommunikáció terén. A nagysikerű Emese-sorozat után elérkezett az arculatváltás ideje, amit egész pofásan megoldottak az alábbi spottal:

Csupán az a kérdés merült föl bennem, hogy ha Gáspár szerint senkit nem érdekel az arculatváltás, csak őket, akkor miért is kommunikálják? Na de mindegy, alapvetően az az irónia, ahogyan egy vállalat képes szemlélni az önmaga megújulását, mindenképpen dícséretet érdemel. A baj az, hogy a későbbi töketlenkedés jelei pedig már itt megmutatkoztak: mit keres a spotban Emese?

A Budapest Bank új imidzsváltása pontosan arról szólt, hogy most a bankban dolgozó néhány karakter jelenik meg ezentúl a reklámokban, és az ő életükön keresztül ismerhetjük meg a bank mindennapjait, ezáltal pedig az éppen eladni kívánt banki terméket. Az imidzskampány beszélő fejekkel operált az óriásplakátokon, és kevésbé jól sikerült szpotokkal, de alapvetően azért jó volt ez így. És vártam a folytatást, ami sajnos meg is jött.

Hitel Expressz:

Adósságrendező hitel:

Hát elég zavaros a "koncepció": Emesét beöltöztetjük valakinek (lehetőleg legyen férfi, mert az vicces), és beküldjük a korábban az imidzskampányunk által felépített banki karaktereink közé bohóckodni. Hát most akkor mi van? Imidzset váltunk, új koncepcióra helyezzük a kommunikációt, de azért Emesét mégis megtartjuk? Ezekkel a filmekkel az a baj, hogy még működhetnének is, ha nem lenne bennük Emese. Ugyanis önamgában az a koncepció, hogy jellegzetes karakterek (orosz üzletember, chopperes-metálos fickó) találkoznak a budapest bankos szereplőkkel, és ebben a szituációban bontakoztatják ki az üzenetet, az oké. Ez meg volt mindkettőben. De hogy minek kell egy korábbi, már elméletileg leváltott karaktert (Emese) egy újabb karakterbe beletuszkolni (az előbb említett két férfi), na arra csak a teljes tanácstalanság lehet a válasz.

Az Emese-koncepció ugye alapvetően sikeres volt, és valószínűleg félnek megválni tőle, és teljes mértékben az új kreatív koncepcióra hagyatkozni. Így azonban valami olyasmit kapok, mintha lekváros kenyeret ennék szalonnával, az meg ugye nem jó. El kéne dönteni végre, mi legyen Emese sorsa. Vagy inkább megmondom én: küldjük nyugdíjba!