Régóta megy a filózás azon, hogy kell-e közösségi média jelenlét a vállalatoknak vagy nem? Vannak ugye a haladó gondolkodásúak, akik szerint igen, meg vannak azok, akik leragadtak a régi, bejáratott rendszernél, és nem is akarnak kiszállni a jól megszokott, olajozottan működő mókuskerékből, és kockáztatni meg belekóstolni a közösségi média világába valami bizonytalan és nehezen igazolható eredményért.

Az előbbi tábor általában olyan szakamberekből vagy a fiatalabb generáció képviselőiből áll, akik maguk is élnek közösségi életet virtuálisan, részesei annak, amiről beszélnek, jól ismerik és értik is a működését, ezáltal tisztában vannak az előnyeivel is. Az utóbbi tábor képviselői nem használják a közösségi médiát, így nem is értik a működésést illetve jelentőségét. Nyilván nem fognak olyasmibe pénzt ölni, amiről fogalmuk sincsen, és különben is teljesen jól megvannak nélküle, nem tekintik a valós élet részének azt, meg hát van elég más csatorna is, amin el lehet érni a fogyasztókat.

A közösségi média használata a legtöbb esetben még ma is kérdés. Kell-e a rádió, tévé, óriásplakát és printhirdetés mellé a közösségi média jelenlét? Azok az emberek, akiknek mindennapi életébe beletartozik a facebookolás, twitterezés, blogolás, az online jelenlétet nem egy elszeparált, virtuális közegként élik meg, hanem a valós életük kiterjesztéseként. A valós kapcsolatok működnek a virtuális közegben, amely mellé persze bekerül sok online szerzett kapcsolat is. Az a vállalat, amelyik el akarja érni a fogyasztóját, menjen oda, ahol a fogyasztó van. És ha a fogyasztó nem csak az utcán jár (óriásplakát), nem csak tévét néz, rádiót hallgat vagy újságot olvas, hanem ugyanúgy éli az életét az online közösségi terekben is, akkor a válllatnak oda kell mennie, hogy elérje őt.

A közösségi médiában való jelenlét nem kérdés, hanem egy természetes dolog. A kérdés az, hogy hogyan csináljuk jól?