Újra és újra felmerülő kérdés, hogy szabályozzuk-e az interneten megjelenő tartalmakat? Azzal nyilván mindenki tisztában van - még akkor is, ha foggal körömmel harcol ellene (lásd mindenféle szellemi jogvédők kontra fájlmegosztók) -, hogy az internetet nem lehet megregulázni. Mert ha valamit valahol betiltok, az tuti, hogy visszajön máshonnan. Ez tapasztalat. Innentől kezdve nem mondom azt, hogy tök értelmetlen harcolni ellene, mert megkeseríteni meg lehet a user életét, csak ugye ez a soha véget nem érő harc lesz, ahol sosem lesz győztes.

Más kérdés az, hogy miért kéne harcolni ellene? Most, hogy a Homár megjelentetett egy postot a Dugnám Blog beszüntetéséről (valami közepesen híres köcsögnek nem tetszett a róla megjelent poszt), parázs vita bontakozott ki a hozzászólások között, hogy most akkor jó-e, hogy törölték a blogot, avagy sem. Igazából mindkét oldal érveit meg lehet érteni. A cenzúrapártiak azzal érvelnek, hogy milyen csúnya dolog ilyen otromba dolgokat írkálni akárkiről is. Személyiségi jogok, jóhírnév, satöbbi: tök érthető. Az "internetrendőrséget" elítélők pedig a szabad véleménynyilvánítással érvelnek, és azzal, hogy akit nem érdekel, az ne olvassa. És ebből az utóbbiból érdemes lehet kiindulni.

Mi volt régen, mikor még csak a tömegkommunikációs médiumok léteztek, úgy mint TV, rádió, újságok, könyvek, stb.? Szűkösség. Behatárolt mennyiségű csatorna állt rendelkezésre az emberek széles tömegeinek elérésére. Ebben a közegben teljesen érthető dolog, hogy oda kellett figyelni a tartalmak bizonyos mértékű kontrollálására, mert mégiscsak tömegigényeket kellett kiszolgálni, nem pedig millió "kisebbség" igényeit. (Persze a cenzúra gyakran nem ilyen indokkal jött létre, de mégis ilyesmi célt szolgált.)

És mi van az interneten? Korlátlan lehetőség, hogy annyi csatorna jöhessen létre, amennyit csak akarunk, tetszőleges tartalommal, és ezt a tartalmat csak az olvassa, akit érdekel. Régen akarva-akaratlanul is találkozott az ember a szűkös számú csatornák szinte mindegyikével. Ma az interneten ez lehetetlen volna, viszont mindenki tetszőlegesen választhat mit akar, és mit nem. Ma nincsen rákényszerítve senki sem arra, hogy szűkös kínálatból válogasson, és esetleg neki nem tetsző dolgokkal találkozzon. Találkozhat, de egy kattintás, és millió más olyan tartalmat érhet el, ami számára megfelelő. Szólásszabadság van, és ha nem tetszik a véleményem, nem kell meghallgatni. Mert nem én dörgöltem az orrod alá, hanem te kattintottál oda. Innentől a te felelősséged, és nem az enyém.