Mondok valamit: a reklám válságban van. Jó mi? Ki hitte volna. Aktuális téma, így nem meglepő, hogy az idei egri Reklámkonferencián az első nap nyitó, plenáris ülésén felvezetésként ezen csámcsogtak a szakmai nagyjai. Ötperces monológokban, összesen 16 (gyakorlatban csak 14) előadó tartott monológot arról, hogy hogyan is áll most a szakma, van-e tovább, és ha van, merre?

Nem lehettem ott, így kicsit veszélyes terep lehet a véleményalkotás, ámde bízom a forrásomban, ami a Szívlapát blog, a Kreatív Online homokozója. Ők ott voltak, és élőben tudósítottak az eseményekről, és minden felszólaló mondandójának esszenciáját egy mondatban adták át nekünk. Vessetek egy pár pillantást ezekre a zanzákra szép sorjában, mielőtt tovább olvasnátok.

Az összes hozzászóló közül szerintem Somlói Zsolt (Mindshare) hozzászólásában volt valami, ami a jelenlegi helyzetet leginkább jellemzi: állóvíz.

Baj van a közhangulattal, az, hogy van miért felkelni, eltűnőfélben van a szakmából. És hiányzik a jövőkép, ugyanúgy dolgozunk 15 éve, ugyanaz a szóhasználat, és már saját magamat is unom.

Áll a szakma egy helyben, és toporog. Azok a több éve bejáratott folyamatok, gondolkodásmódok futnak, amik menthetetlenül berögződtek. Egyszerűen keretek közé van szorítva minden: az kreatívügynökség-ügyfél-médiaügynökség háromszög kapcsolata. Mindenki egymás utáni kampányok sorozatában gondolkodik (tisztelet azon kevés kivételnek, akik nem így tesznek), nem pedig hosszútávon, folyamatokban. A kampányhoz készítünk egy médiatervet, meg egy kreatívkoncepciót, amit persze úgy nyirbál és herél ki az ügyfél a saját szempontjai szerint, ahogy nem szégyell, aztán mindezeket szépen lemutáljuk az egyes médiumokra. Voilá: csináltunk kommunikációs kampányt, éljen! Jöhet a következő. És közben sírunk azon, hogy szarban van a szakma. Igen, abban van, mert a misztikus hármas közül egyik sem akar már igazán megváltozni. Berozsdásodtak a kerekek, a kezdetben mindenfelé csörgedező patakok mély medrű, lassú sodrású folyamokká egyesültek, amik ott maradnak az idők végezetéig, ha valami nem jön. És nem akaródzik. A szakma konszolidálódott. Hiába jön a web meg a mobil. Ide több kell, hogy fölszakadjanak a régi struktúrák. Az kell, hogy ügyfél és ügynökség egyszerre kezdjen el máshogy gondolkozni, és újítani. Csinálni valami újat, és hatékonyat. Valami mást, mint ami eddig volt. Na, ezt a pillanatot várom. De addig is maradnak nekünk a konferenciák, amiken a szakma nagyjai eljönnek közhelyeket puffogtatni, meg szendvicset enni a büfében.

A konferenciára visszatérve. A konklúzió: bullshit, bullshit hátán. Mint ahogy általában szokott lenni. Úgy érzem ezek a szakmai konferenciák senkinek nem jók, csak azoknak, akik előadást tartanak (pénz, hírnév, kapcsolatépítés két sonkás szendvics között) és azoknak, akik szervezik (pénz). És mi van a közönséggel? Ja, semmi.

PS.:

A Sofoblog bullshit-bajnokságát Pászty Balázs és Sipos József nyerte holtversenyben:

10. Pászty Balázs, Szamos Marcipán (4:55)

Ma már nem tudunk olyat csinálni, hogy belelövünk a bokorba, és valakit eltalálunk, sőt, már az etetőhelyen is nehezebb.

12. Sipos József, UniCredit Bank (5:27)

Olyan emberekkel érdemes együtt dolgozni, akik képesek arra, hogy nyitottak legyenek.